Interjú Derzsi Zsófival a Bibliakörről

T.E (Tóth Emese): Tudnál mesélni róla, hogyan is kezdődött ez az egész? Vagy hogy te hol csatlakoztál be?

D.ZS (Derzsi Zsófia): Igazából az egész akkor kezdődött, amikor ide kerültem, 2020-ban. Ha jól emlékszem, akkoriban még jártunk iskolába, de már volt valamilyen korlátozás a COVID miatt. Egy lány kezdte újraindítani ezt a kört, nem tudom pontosan, de 10-11-es lehetett. Ő szervezte meg ezt az egészet, és elindult egy online bibliakör, amire lehetett csatlakozni. Én csak örültem, hogy itthonról hallgathattam. Féltem megszólalni, mert én voltam a legkisebb. Hallgattam, amiket megosztottak, és már az is jó érzés volt, hogy van egy ilyen lehetőség, amibe becsatlakozhatok. Később, amikor vége lett a karanténnak, már személyesen is voltak alkalmak. Reggelenként bejártunk, és rendesen megtartottuk a bibliakört. Bori, ekkor adta át a a stafétabotot Gábornak, aki továbbvitte a kört.

T.E: Hogyan fogadtad, amikor átvetted Gábortól ezt a feladatot? Meglepett, hogy téged kértek fel?

D.ZS: Kilencedikben – Gábor ekkor volt végzős –, egyszer csak megkértek, hogy tartsak én is egy alkalmat. Nagyon izgultam. Én voltam az egyik legfiatalabb, és akkoriban még sokkal többen voltak a nagyobbak. Sok bátorítást és segítséget kaptam tőlük, ami segített felkészülni az alkalomra. Az alkalom témájául a talentumok példázatát választottam. Az alkalmon néhány osztálytársam is ott volt, és meghallgatták, amit mondtam. Ezen pedig egy kicsit fel is bátorodtam. Kilencedik év végén Gáborék elballagtak és akkor jött egy ilyen kérés, hogy vigyem tovább, hogy ezt így rám bíznák, mert én vagyok a kisebb és, mert mindig jártam. Ezt ugye akkor nyilván el is vállaltam. Már ekkor láttam az ezzel járó sok munkát, hogy ez mind rám hárul majd, de belementem. Tulajdonképpen kilencedik vége óta, amikor ők már érettségiztek és nem tudtak eljárni bibliakörre, kezdtem el vezetni és összetartani ezt a közösséget.

T.E: Hogyan is néz ki egy ilyen alkalom?

D.ZS: Sokszor kezdjük közös énekléssel az alkalmakat. Ilyenkor ifjúsági énekeket szoktunk énekelni, mint például Tüzed, Uram, Jézus, vagy Szívem csendben az Úrra figyel. Az éneklés után imádsággal kérjük Isten áldását az alkalomra. Ezután következik az ige – amit én vagy néha egy-egy másik tag hoz az adott napra. Nem követünk konkrét tervet vagy sorozatot; inkább azt az igét hozzuk, ami személyesen megérintett minket, amin az elmúlt napokban gondolkodtunk, vagy amit úgy éreztünk, Isten helyezett a szívünkre. Ha túl sok gondolatom van, akkor vagy a Református Bibliaolvasó Kalauzt vagy a Tini Mai Igét szoktam segítségül hívni egy-egy felkészüléshez. Miután megosztottam a gondolataimat, jön egy beszélgetős rész. Ilyenkor kérdéseket teszünk fel az ige alapján, és körben haladva mindenki megoszthatja, milyen érzéseket váltott ki belőle, volt-e már hasonló élménye, megszólította-e őt az üzenet. Nem kötelező megszólalni, de mindig bátorítok mindenkit, hogy ossza meg a gondolatait. Az alkalom végén mindig tartunk egy imakört. Mindenki egyénileg imádkozik vagy ha nem szeretne, akkor csak mondjon egy áment és akkor érte is imádkozunk.

T.E: Ha jól emlékszem vannak év közben is különböző alkalmaitok. Erről is mondanál néhány szót?

D.ZS: Vannak ünnepi alkalmak, mint például karácsonykor vagy húsvétkor, de vannak a közösség igényeihez igazodva szervezünk délutáni vagy hétvégi eseményeket. Ezek mindig egy kicsit más hangulatúak, mint a hétköznapi alkalmak. Húsvétkor többféle alkalommal is készültünk már. Tavaly például – ez nem konkrétan a húsvéti időben, inkább tavasszal, de ide tudnám sorolni leginkább –, amikor egy délutánra tanárokat hívtam meg, hogy osszák meg velünk a saját bizonyságtételüket. A „Töritanárok fókuszban” címmel tavaly elbeszélgettünk Zsófi és Ági nénivel is. Persze van általánosabb húsvéti alkalom is. Volt, hogy más tartotta, volt olyan, hogy én – ez is változó. Ilyenkor mindig kicsit több az éneklés. Néha kisebb „zenekart” is sikerült összehozni: gitárral, zongorával, fuvolával, dobbal és hegedűvel. Ezek mindig különleges hangulatot adtak az éneklésnek. Az alkalom részeként végigvettük a húsvéti történetet, elcsendesedtünk, majd a végén gyakran maradtunk még süteményre, teára, közös beszélgetésre. Karácsonyhoz közeledve, szoktunk adventi alkalmakat szervezni. Minden héten egy délután tartunk egy adventi alkalmat. Tavaly volt egy olyan, ami nekem különösen tetszett: hangulatos gyertyákkal, süteményekkel, meleg légkörrel. Gábor bácsi is elvállalt egy alkalmat, amiért nagyon hálás vagyok, mert tényleg szívvel csinálta az egészet. Bár kevesen voltunk, nagyon feltöltött. Ilyenkor több időt tudunk egymásra szánni délutánonként, beszélgetni. Év végén szokott lenni, reflektálás az évre. Ilyenkor kicsit megbeszéljük az adott évet bibliaórai szempontból. Emellett mindenki elmondhatja, hogyan érezte magát abban az évben, hol látja most magát. Nekem ezek a folyamatos visszajelzések nagyon értékesek, mert ilyenkor tudunk igazán beszélgetni, és én is törekszem arra, hogy olyan legyen a kör, amiben mindenki jól érzi magát. Idén volt például egy piknik, ahová süteményt, üdítőt vittünk, és egy délutáni hittanos alkalmat tartottunk, hasonlóan a korábbiakhoz. Igyekszem időnként programokat is szervezni, nem csak az ünnepi alkalmakhoz kötődően. Tudom, hogy sok a tanulnivaló, ezért ezek nem mindig könnyen megvalósíthatók, de amikor sikerül, mindig áldásosak és feltöltőek.

T.E: Nem tudom, hogy szabad-e ilyet kérdeznem, de azért bátorkodom megtenni: hányan járnak egy ilyen alkalomra?

D.ZS: Ez elég változó. Van, hogy tízen vagyunk, máskor csak hárman-négyen – ezt nem tagadom. Volt, hogy ketten voltunk, de ugyanúgy akkor is megtartottuk az alkalmat és ugyanolyan áldásos volt, mert „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” és tulajdonképpen ez lenne az alkalom célja.

T.E: Hozzátennél még bármit az olvasók számára?

D.ZS: Csak annyit, hogy szeretettel várunk mindenkit. A tanárokat sem zárjuk ki ebből a lehetőségből. Volt már rá példa, hogy egy tanár is bejött és részt vett az alkalmon. Itt nincsen olyan, rossz gondolat, vagy hogy én most a mélyponton vagyok a hitemmel kapcsolatban és nem merek eljönni. Nem kell félni, mert egyikünk sem tökéletes és nem erről szól ez a kör, hanem inkább arról, hogy meg tudjuk osztani egymással a gondolatainkat és, hogy mindenkinek egy személyesebb lelki alkalomban lehessen része.

T.E: Nagyon köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Sok sikert az idei tanévhez is!